TALÁLKOZÓK | DE | EN | FR | HU | JP | E-M@IL | HOME |
Pirkadat, szigetek, hegyek … egy egészen más világ. És egy repülőgép, ami olybá tűnik, mintha épp leesne a vízbe. A többszintes utak, mint lüktető vénák egy hatalmas szervezetben. Emberek, nyugtalanok … és bárhogyan is, mégis működnek,élnek. Állva alszanak a vonatban vagy az ülésbe süppedve. Látok hosszú, fekete, függönyszerű hajzuhatagokat, amik mögül nincs kilátás. A messziről jött embernek, Neked, bár a japánok udvariasak és barátságosak, nem teljesen értett ez a világ. A gyerekek integetnek,és csodálkozva néznek. És ha akad egy bátor gyerek, valamit kérdez angolul. Persze Európa távol van, Ausztriát sem mindig ismerik, mígnem azt nem mondod, „Salzburg“ és “Mozart”. Kőlámpások, kertek és lépten-nyomon high-tech. Itt most eseménydús képregények és kimerevített pillanatok következnek. Végtelen városok, erdős hegyek, rizsföldek és a tenger... Úgy tűnik, mintha a a Shinkanszen, a csodavonat tőlük menekülne. A repülőgépem vár. Megint el kell mennem. Sajonara – Fujisan - Viszontlátásra |
Yokohama – Hotel Intercontinental
Október 2005 |